Ingázás a Munkaerő-mobilitás legfőbb formája

Szóval nézzük meg alaposabban ezt a munkásszállók kialakulását vezérlő fenomenát. Az ingázást két alapvető kategóriába sorolják. Először a napi ingázás, ami a munkavállaló naponta utazik lakóhelye és munkahelye között. Ez jellemzően akkor fordul elő, ha az utazási távolság és idő még elfogadható mértékű, illetve a közlekedési kapcsolatok megfelelőek.

A másik a távolsági ingázás: Az utazás nem napi rendszerességű, hanem hetente, kéthetente vagy ennél is ritkábban történik. Ebben az esetben a munkavállaló gyakran ideiglenes szállást vesz igénybe a munkahely közelében – például prémium munkásszállót –, így csak meghatározott időközönként tér haza.

Szokás interregionális (hosszú távú, megyék közötti) és intraregionális (rövid távú, megyén belüli) vándorlásról is beszélni. Az ingázás kialakulása négy alapfeltétel teljesüléséhez kötött:

Szabad munkaerő megléte a küldő településen, azaz olyan munkaképes lakosság, amely helyben nem talál megfelelő foglalkoztatást.
Munkaerőhiány a fogadó településen, vagyis betöltetlen munkahelyek jelenléte.
Megfelelő közlekedési kapcsolat a két település között, különös tekintettel az elérhető közösségi közlekedésre vagy közúti infrastruktúrára.
Elfogadható utazási idő, amely nem haladja meg az ingázó által még tolerálható mértéket.

E feltételek együttes megléte esetén a munkaerő természetes módon áramlik a magasabb foglalkoztatási potenciállal rendelkező térségek felé, hozzájárulva a gazdasági egyensúly és munkaerő-piaci hatékonyság javításához.

Urbanizációs folyamatok és a mobilitás

A munkavállalói mobilitás összefügg a településszerkezeti átalakulásokkal, különösen az urbanizációs ciklus különböző szakaszaival. Az ún. „holland iskola” alapján az európai urbanizáció négy fázisban zajlik:

Urbanizáció – a városok népességének növekedése, gazdasági központok kialakulása.
Szuburbanizáció – a városból a környező falvakba történő kiköltözés, jellemzően jobb lakókrnyezet reményében.
Dezurbanizáció – a nagyvárosokból, különösen a fővárosból történő kiköltözés messzebbre, az agglomeráción túlra.
Reurbanizáció – visszaköltözés a városok felújított központi részeire.

E szakaszok nemcsak lakóhely-választási preferenciák változását jelzik, hanem szoros kapcsolatban állnak a munkavállalási mobilitás formáival is. A szuburbanizáció és dezurbanizáció következtében nő az ingázási igény, különösen a napi és távolsági ingázás aránya, amely új típusú lakhatási megoldásokat – például magas minőségű, szolgáltatásokkal rendelkező munkásszállókat – tesz szükségessé.

A munkaerő mobilitása a területi munkamegosztás és a gazdasági növekedés fenntartásának egyik alapfeltétele. Az ingázás, mint a mobilitás meghatározó formája, összetett társadalmi-gazdasági és infrastrukturális tényezők eredménye. A prémium munkásszállások megjelenése és terjedése a távolsági ingázás strukturális igényeire adott racionális válasz, amely hozzájárulhat a munkaerőhiánnyal küzdő térségek versenyképességének növeléséhez.

Források:

Sebők Marianna. 2016 MUNKAERŐ-PIACI MOBILITÁS MAGYARORSZÁGON. Edge 2000 kiadó

Illés S. 2000: Belföldi vándormozgalom a XX. század utolsó évtizedeiben. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének jelentései 63